Civil – ez a meghatározás a Wikipedia szerint többek között ezt jelenti: az állampolgárok olyan közösségeinek összessége, amelyek az államtól függetlenül működnek. Tehát közösségek, amelyek bizonyos céllal szerveződnek és céljaik elérése érdekében tevékeny részt vállalnak a társadalom formálásában.
A Civil Összefogás Fórum – Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány szimpatizánsai azok a magyarországi civil közösségek, amelyek visszaigazolták aktív együttműködésüket, és a társadalmi, gazdasági kérdések megoldásában történő részvételüket. E civil szervezet ma már nem csupán a magyarországi, de a keresztény-konzervatív, patrióta európai közösségeket is képviseli, összekapcsolja. Ennek a törekvésnek évente szervezett konferenciák adnak teret, nem utolsó sorban alkalmat adva arra is az egyszerű civil közönségnek, hogy képet kaphassanak az Unió más tagországaiban zajló folyamatokról, azok változásairól.
Az idei tanácskozáson néhány, találomra kiválasztott érdeklődőt kérdeztünk arról, mennyire és miért érzik fontosnak a most már a patrióta jelzőt is hordozó eseményt.
Bándi Írisz
Kezdetektől fogva valamennyi EuCET konferencián itt voltunk és természetes, hogy a mostani, immár Patrióta EuCET-nek nevezett találkozóra is eljöttünk, mert ennek a civil közösségnek a tagjai vagyunk. A CÖF első lengyelországi útján is részt vettünk, ide pedig azért jöttünk, mert civilek vagyunk és ezek a látogatások és konferenciák is kifejezetten a civilekről és a civilekhez szólnak. Sokan vagyunk, de az lenne az igazi, ha az a szó, hogy civil, a társadalom minden tagjára igaz volna, ha mindenki igazán civilnek érezné magát. Azt is látjuk, hogy az Európai Unióban nem nagyon szeretik a civil hangokat, éppen ezért van nagy szükség az ilyen találkozásokra. Ezek az események képesek igazán megszólítani a keresztény, polgári oldalt. Ha pedig az EU most még süket is a hangunkra, ha nem is sikerül könnyedén előbbre lépnünk érdekeink képviseletében, de nem is hátrálunk. Tartjuk magunkat, ameddig csak lehet, és ez ad erőt a kormányunknak. Ennél többet nem tudunk tenni, illetve még annyit, amit tavaly is megtettünk, hogy elhoztuk az unokáinkat is.
Zsifkovics István
Nagykovácsiban születtem, sváb-magyar vegyes házasságból, és valódi magyar emberré neveltek. Most Esztergomban élek, onnan érkeztem a PEuCET konferenciára. Az, ami Magyarországon történik, példa Európa előtt is, csak ezt a „magyar utat” nehéz megismertetni a külvilággal. Éppen ezért tartom jó ötletnek a nemzetközi patrióta, civil tanácskozásokat, mert azok, akik külföldről ide érkeznek, hazaviszik az itt megismerteket és talán, ha nem is gyorsan, de megváltozhat rólunk a félrevezetett, agymosott európaiak véleménye. De jó lenne még ennél is többet tenni, például országmarketinggel. Mondjuk hirdetéseket közzé tenni különböző, akár velünk nem kifejezetten szimpatizáló orgánumokban is, röviden bemutatva, hogy mit, miért és hogyan tesz a magyar kormány. Persze pénzbe kerülne, de talán megérné. Megtudhatnák mondjuk azt is, hogy nálunk a fontos döntések előtt nemzeti konzultációkat tartanak, hogy a civil akaratot megismerjék. „Odakint” ez sajnos nem szokás.
Demjén Klára
Meggyőződésem, hogy ha nem is túl gyorsan, de azért mindig történik előrelépés. Tény, hogy az Európai Unión belül is egyre többen ébrednek fel és merik elmondani az úgynevezett fősodratú véleménnyel szembeni ellenvéleményüket. Éppen tegnap láttam a televízióban egy tudósítást az Európai Parlament üléséről és tapasztalható, hogy egyre több kemény kritika is elhangzik Brüsszelben. Ami különösen bíztató, hogy ezeket a véleményeket nem csak magyar patrióták fogalmazzák meg. És az is érezhető, hogy ezek a kritikák egyre bátrabbak. Azért kicsit furcsa, ami Európa-szerte történik, mert mi hozzászoktunk, hogy a civileket megkérdezik a fontosabb kérdésekben és ez maradjon is így, aztán ez a szokás lassan „terjedjen át” a többi tagállamra is. Mi nagyon is jó helyen vagyunk.
Bándi Kund
Nagy meglepetést nem okozott mindaz, ami itt elhangzott, hiszen a témák naponta szóba kerülnek valamilyen formában, de egy ilyen tanácskozáson, ömlesztve és rendszerezve hangzanak el a vélemények. Erre számítottunk, a mi feladatunk pedig tovább terjeszteni a hallottakat a baráti körben, meg persze az egyesületünkben. Amit tavaly az előadóktól, a külföldi vendégektől hallottunk, ahhoz képest az idei beszámolók alapján hála Istennek változóban van Európa. Mi, civilek pedig azon vagyunk, hogy napról napra jobban és jobban változzon. Tapasztalható, hogy a múlt év decembere óta, amikor Donald Trump nyerte az amerikai elnökválasztást, az ottani változások szép lassan begyűrűznek ide is. Sokan azt mondják, hogy Európa nagy államai már elvesztek, de ahogy nincs olyan elveszett ember, akit meg ne lehetne menteni, úgy nem lehet menthetetlen ország sem. Azon kell dolgoznunk, hogy úgy is legyen.
Szerző: ifj. Tóth György