V. EuCET konferencia, 2024. október 25.
A civil társadalom feletti pünkösdi királyság vége vészesen közeleg.
A szülőföld és benne az édesanyák ölelése az istenadta természet jelenét, jövőjét jelenti. Ez a környezet eredményezte az európai kultúra töretlen fejlődését. A kontinensek előtt élen járva kialakult az erkölcs és jog szinkronizált hatása, korlátok közé terelve a politika és a gazdaság szereplőit.
A valódi demokrácia fogalma tartalmazza a népek többségi akaratát, kialakítva a népfelség elvét, amely szolgálja a társadalmakat és a konszenzus irányát.
Lehetővé vált az emberséges célok defenzív, békés úton követése.
A KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS KERESÉSE AZONBAN JÓ ÉS ROSSZ IRÁNYT VEHET, HA AZ ELTÉR A SZUVERÉN ÁLLAMOK NÉPEINEK AKARATÁTÓL.
A demokratikus jogállamiság alapja a választópolgárok meghallgatása, majd optimális módon érdekeik elfogadása és megvalósítása. Kialakult formája az országgyűlési választások rendje, ahol az emberek szabadon látják el bizalmukkal választott képviselőiket. Igaz, hogy pártokra adják voksaikat, de az összegzéskor a demokrácia elve érvényesül.
Ugyanakkor félre lehet vezetni a civil társadalmat, amikor a kijelölt képviselők hátat fordítanak megbízóiknak, és megélhetési politikusként realizálják státuszukat.
A PÉNZCÁPÁKNAK ÉRDEKE, HOGY A DÚS VILÁGTENGERBEN OLCSÓN HALÁSSZANAK, FONDORLATOS ESZKÖZÖKKEL JELÖLJÉK KI A NEKIK MEGFELELŐ TERÜLETEKET. ŐK AZOK, AKIK ELSÖTÉTÍTETT HÁTTÉRBEN ELDÖNTÖTTÉK EURÓPA ELFOGLALÁSÁT.
A Soros György vezette felderítő és tesztelő osztag elérkezettnek látta az időt a közel 80 éve békességben élő európai civilek hátbatámadására. Eszmeiségének gyakorlására szolgálatba állította korrumpált híveit, kinyittatta Európa kapuit. Jólétet és ölelést ígért az illegális migránsok millióinak.
Úgy tűnik, ha nem cselekszünk, ez a csábító trükk beválik, kiegészítve a genderideológiával, és megspékelve az orosz-ukrán háborúval.
A TŐZSDECÁPÁK ÖRÖKÖS ADÓSSÁGBA KERGETNÉK EURÓPA ŐSLAKOSSÁGÁT, NAGYLELKŰ HITELEKKEL ÉS AZ AHHOZ TARTOZÓ, ÖRÖK IDŐKIG TARTÓ KAMATOKKAL. FŐ CSATLÓSAIK A MEGVETT NGO-K, MELYEKNEK FELADATA AZ ÁLLAMOK SZUVERENITÁSÁNAK MEGGYENGÍTÉSE, GAZDASÁGI ÉLETÜK TÖNKRETÉTELÉVEL.
Az Európai Unió korrupcióban leledző elitistái a választók hangját semmibe véve megpróbálják a jobb sorsra érdemes uniós intézményrendszer düledező falait megtámasztani. Hihetetlen arcátlansággal, a hamiskártyás frakcióvezérek összebútorozásával sajátították ki a vezető státuszokat.
A civil társadalom feletti pünkösdi királyság vége azonban vészesen közeleg.
A szuverenista és patrióta szemlélet gőzerővel tör előre. Rövidesen felülvizsgálatra kerülhet az európai polgárok megkérdezése nélküli, uniós bürokrácia által vezérelt jogalkotás. Úgyszintén a nemzetállamok népfelséghez kapcsolódó jogainak megnyirbálása, szuverenitásuk csonkítása.
Jókor, nem véletlenül és talán még időben bukkant fel a Patrióták Európáért Szövetség, mely frakcióvá alakulva már ünnepelheti születését.
Magyarország szellemi honvédői, igaz hazafiak, köszöntik Orbán Viktor miniszterelnök urat és a társalapítókat, akik szakmai és politikai tudásuk birtokában, talán isteni sugallatra is, a 24. órában cselekedtek.
KÉTSÉGESSÉ NEM TEHETŐ, HOGY MUNKÁJUKAT TÁMOGATNI FOGJUK. KIJELÖLTÜK VÁLASZTOTT VEZETŐINK FELADATAIT, ETTŐL ELTÉRNI HOZZÁJÁRULÁSUNK NÉLKÜL NEM ILDOMOS.
Továbbra is fenntartjuk a CÖF-CÖKA vezérmondatát: „Semmit rólunk, nélkülünk!”.
Hajrá, patrióták!
Csizmadia László
a CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke
Borítókép: Csizmadia László, a CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke
Forrás: https://civilek.info/2024/07/08/a-patriotak-mar-nem-csak-almodnak/
A közösségi jog elsőbbsége azon az elgondoláson alapul, hogy ha az uniós jog valamely aspektusa és egy uniós tagállam joga között összeütközés merül fel, akkor a tagállam nemzeti jogával szemben az EU joga lesz az irányadó, a követésre alkalmas, útmutatást nyújtó egyedi jogrend, amely az uniós tagországok jogrendszerét alkotja. Ezen elv legfőbb indoka – és szükségessége – általánosan azzal az érvvel látható be, hogy ha a tagállamok egyszerűen megengedhetnék, hogy a saját nemzeti jogszabályaik elsőbbséget élvezzenek az elsődleges vagy másodlagos uniós jogszabályokkal szemben, akkor az idővel széjjel feszítené az Európai Unió, mint gazdasági-politikai közösség jogi és működési kereteit.
Ugyanakkor – hívja fel a figyelmet Trócsányi László[1] jogtudós-politikus egy értelmező esszédolgozatában – maga az európai integráció a tagállamok alkotmányának köszönheti létét, ami azt jelenti, hogy a Szerződések elfogadására, illetve azok módosítására mindig a tagállamok akaratából kerül sor. Ebből következően ami a tagállami jog és a közösségi jog viszonyát illeti, ez a reláció nem kínál egyértelmű helyzetet, és a tagállamok többségének nem áll szándékában – így Magyarországnak sem –, hogy nemzeti alkotmányát alárendelje a közösségi jognak. A tagállamok nemzeti identitásának, másrészt a közös alkotmányos hagyományoknak a tiszteletben tartása nélkülözhetetlen eleme a tagállamok európai szintű együttműködésének.[2]
A kérdés megértéséhez fontos az európai integráció történetének főbb fejlődési tendenciáit is ismerni. Az Európai Unió, illetve jogelődjei a kormányközi jelleg helyett/mellett egyre inkább a szupranacionalitás (nemzetek felettiség) felé tolták el az intézmények működését, és a közösség a gazdasági mellett egyre inkább politikai jellegűvé is vált. Az Európai Unió Bíróságának újabb gyakorlata már erősen szupranacionális jelleggel, nem is vesz tudomást arról, hogy a nemzeti alkotmányok vetették meg az egyes európai intézmények működési kereteit. Ugyanakkor ma azt is látjuk, hogy az európai polgárok már szinte nem, vagy csak alig – és közvetett módon – gyakorolhatnak kontrollt az egyre markánsabban politikai alapú integráció belső működési mechanizmusai felett.
A közösségi jog elsőbbsége, mint alapelv mai alkotmányjogi kritikája a jogásztársadalom felfogásában és a tagállami alkotmánybíróságok gyakorlatában ugyanakkor azt jelzi, hogy az elmúlt évtizedekben az alkotmányos önazonosság, illetve a szuverenitás eszméje egyre inkább kihívásként jelentkezik a minél föderálisabb – és politikusabb – európai integrációt támogató politikusok és jogászok megközelítésével szemben, és ez a szakmai – és nem kis részben sokszor közéleti, aktuálpolitikai természetű vita – egyre nyitottabbá, ugyanakkor mind nagyobb jelentőségűvé is válik.
[1] Trócsányi László (2023. 01. 07.): Tagállami szuverenitás az unióban (magyarnemzet.hu)
https://magyarnemzet.hu/velemeny/2023/01/tagallami-szuverenitas-az-unioban
[2] Trócsányi László (2017): Az uniós jog elsőbbségének korlátai és az alkotmányos identitás (ABSz, 2017/1., pp. 99-102.)
https://szakcikkadatbazis.hu/doc/3377842
A teljes anyag Tanulmany_EUjog-tagallamibelsojog_231012 olvasható